Végveszélyben a Dunakeszi tőzegtavak!!!

A láp területén a védett tőzegpáfrány több tízezres populációja él (Dr. Szollát György felvétele)
A logó Liszi János munkája.

Kérjük ajánlja fel adójának 1 %-át a Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítvány részére
Adószám18685963-2-13

.

 

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA - 2010. június 3.

Képek a Tudományos Konferenciáról. (A képekre kattintva átirányítódik a galéria eredeti helyére.)

Veszélyeztetett vizes élőhelyeink: a lápok

MEGHÍVÓ

Hol tart a dunakeszi láp ügye?

Élet és Tudomány cikk, 2011. 3. hét

Mi történik Dunakeszin?

Élet és Tudomány cikk, 2010. 21. hét

Számvetés lápügyben

Élet és Tudomány cikk, 2010. 15. hét

A március 18-i sajtótájékoztató összefoglaló anyagai

A sajtótájékoztató rövid szöveges összefoglalója (pdf)

A sajtótájékoztató részletes dokumentumcsomagja (zip)

-------------------------------

Sajtótájékoztató 2010. március 18-án 11 órától az Állatszigeten

A Duna Ipoly Nemzeti Park 1934/4/2003. számú határozatának felülvizsgálata

Az OKTVF 14/2206/5/2009. számú végzésének felülvizsgálata

-------------------------------

Tekintse meg az Auchan 2010 február 19-i sajtótájékoztatója kapcsán készült videóriportot!

Az Auchan átverte az egész magyar sajtót profi
válságkommunikátorok segítségével

Válaszunk az átverésre

A Dunakeszi tőzegtavak télen is gyönyörűek - fotók a téli lápról

Beszállt az AUCHAN a ringbe

Most már senkinek sem lehet kétsége az AUCHAN valódi szándékai felől

Az animáció letöltése: SWF formátumban, EXE formátumban

 

DOKUMENTUM ÉRTÉKŰ FILMRÉSZLETEK

A RÉGIÓBAN TÖRTÉNT TERMÉSZETKÁROSÍTÁSRÓL

Ha az AUCHAN engedélyt kap a beépítésre ez várható a Dunakeszi tőzeglápon is

FORRÁS:

 

 

DEMONSTRÁCIÓ - KÉPEK A DEMONSTRÁCIÓRÓL

 

GOOGLE TÉRKÉP VIDEÓKKAL

 

 

ANIMÁCIÓ A TERVEZETT BEÉPÍTÉSRŐL

Az animáció letöltése: SWF formátumban, EXE formátumban

 

A Dunakeszi tőzegláp kálváriája

TÖRTÉNETI VÁZ
Összeállította: Kertész Károly (kerteszkar@t-online.hu) és Sarkadi Márton (sarkadimarton@yahoo.com)

A Dunakeszi tőzegtavak közel 20 éves kálváriájához kapcsolódó mintegy 800 oldalas iratanyag, amely az alábbi történeti váz alapját adta, Kertész Károlynál a Dunakeszi MÁV Sporthorgász Egyesület vezetőjénél tekinthető meg.

A terület az M0-Dunakeszi bekötő út (322-es út) tervezési egyeztetései kapcsán védettként szerepelt a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban DINPI) nyilvántartásában.
A 322-es út tervezett nyomvonala a védett lápon keresztül húzódott volna, ez ellen civil szervezetek tiltakoztak. Ennek és a sajtónyilvánosság eredményeként a 322-es út elkerülte a lápot, és az M0 nyomvonala mellett a védett területnek legkevesebb kárt okozva (területéből a legkisebb területet elvéve) épült meg. (1999/01. dok.)
A Levegő Munkacsoport pert indított az út létesítése miatt, amelyet első fokon meg is nyert. A láp megmenekülésében meghatározó jelentőségű volt a terület jelentős természeti értékét alátámasztó, 2004-ben készült részletes talajtani, botanikai és zoológiai felmérések (1999/02. dok.), amelyeket a Szent István Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos kutatói végeztek el.

A hatóságok még mindig nem tettek eleget az 1996. évi LIII. törvényben szereplő kötelezettségüknek, amely az ex lege védett lápok kiterjedésének földhivatali bejegyzésre alkalmas módon való megállapítását előírja.
Civil szervezetek írásban tájékoztatást kérnek a DINPI-től a terület védettségével, a szabályozási terv véleményezésével, valamint a területen található természeti értékekkel kapcsolatban. A DINPI válasza egyértelműen alátámasztja a terület ex lege védelmének indokoltságát. (2006/04. dok. és melléklete) Átadják a természeti értékeket bizonyító dokumentumokat. Közlik, hogy a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség számára átadták a dunakeszi tőzegláp kiterjedésének meghatározásához szükséges dokumentumokat. A dunakeszi tőzeglápot a DINPI jegyzéke a területén található lápterületek közül a legfontosabbnak jelöli.
A Dunakeszi MÁV Sporthorgász Egyesület ügyfélként jelentkezik be a KDvKTVF-nél a láp kiterjedésének megállapítása ügyében folyó eljárásba. A KDvKTVF igazgatója, Szabó Sándor tájékoztatja az Egyesületet, hogy “a Dunakeszi tőzegtavak(sic!) kiterjedését megállapító hatósági eljárás nincsen folyamatban”. (2006/03. dok.)

A Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kiadja az Óceán-árok elterelését megengedő vízjogi engedélyt. Ez a láp teljes pusztulását hozhatja magával.
Civil bejelentés alapján 2008. május 6-án az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség megsemmisíti a határozatot, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. (2007/01. dok.)

Az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Hatósági Főosztálya a 0109/90-99 hrsz. terület láp jellegének felülvizsgálatára Dr. S. Nagy László természetvédelmi és tájvédelmi igazságügyi szakértőt rendeli ki.
A szakértő kutatógödrökből vett talajmintákkal igazolta, hogy a területen tőzegképződés nincsen, ezért lápi vegetáció létét nem tartotta szükségesnek vizsgálni, és azt állította, hogy a területet nem boríthatja víz. A kutatógödrök azonban nem az érintett láp területén, egy magaslaton helyezkedtek el. A szakértői anyag mellékletét képező térképvázlaton úgy tüntette fel, mintha a lápterületen dolgozott volna. GPS koordinátákat nem csatolt szakvéleményéhez, és ezek hiányát a hatóság nem kifogásolta. (2009/01. dok.)

 

A témával foglalkozó internetes oldalak:

 

 

POLITIKUSOK NYILATKOZTÁK

Illés Zoltán (FIDESZ), 2009. november 16, Echo TV, híradó: "Újabb bevásárlóközpontra, meg vagyok róla győződve, sem Budapest térségében, és nagyon sok helyütt az országban nincs szükség. De a természetvédelemnek, a lápos terület megőrzésének primátusa, azaz elsőbbsége van. Semmiféleképpen nem megengedhető, hogy ezt a területet megbolygassák, illetve tönkretegyék, és meg egyszer mondom, gazdasági érdek nem támasztja ezt alá."

Derce Tamás (Újpest korábbi polgármestere), 2009. december 12, demonstráció: Újpest annyit tud és fog tenni a láp érdekében, hogy az Óceán-árok eltereléséhez nem járul hozzá, pedig ez szükséges lenne az építkezéshez.

 

Dr. Kriska György

A Dunakeszi-tőzegtavakat Újpest északi határában találjuk, a Dunakeszi-alsó vasútállomással egyvonalban. Korábban a Mogyoródi-pataktól majdnem Dunakesziig húzódott az a mocsaras, lápos terület amely a kis tavak kialakulását is lehetővé tette. Az eredetileg nagy kiterjedésű nedves területen buja növényzet élt, amely gazdag állatvilágot tartott el. Az ingoványos terület és a nyáron tömeges szúnyogfajok távol tartották az embereket, így a terület élővilága az utóbbi évtizedekben is érintetlen maradt, az idelátogató horgászokon és kirándulókon kívül mások nem zavarták meg a természet csendjét.

Lápos terület Káposztásmegyer mellett (korábbi felvételek - 1995)

 

Az oxigénhiányos, pangóvizes lápi talajban az elhalt növényi részek nem bomlottak le szervetlen anyagokká, hanem a talaj mélyebb rétegeiben a kőszénképződés első lépéseként tőzeggé alakultak. A vastag tőzeglerakódásokat néhol az ember kitermelte és így kisebb nagyobb gödrök jelentek meg a területen. A magas talajvíz néhány hét alatt elárasztotta a mélyedéseket és így a terület kis tavakkal gazdagodott. A tavak kialakulását és a jellegzetes lápi növényzettel való benépesülését 1-2 éve még bárki nyomon követhette a Mogyoródi-patak és a vasút menti kavicsbánya tavak közötti területen. 1998 első félévében azonban az M0-ás autópálya építése miatt a terület bokorfüzeseit és fűz- nyárligeteit kivágták, a növényzetet az itt élő állatokkal együtt felégették. A tavaszi napsütésben, a Káposztásmegyeri lakótelep házaiból nézve apró ékkövekként csillogó tavacskákat több ezer köbméter földdel feltöltve tüntették el a föld színéről.

 

 

Az M0- ás autópálya építése Káposztásmegyer mellett 1998-ban.

 

A súlyos természetrombolástól csak két kis tó menekült meg egyelőre, amelyek határaitól néhány méternyire megálltak a buldózerek. A megmaradt élőhely a jelenleg horgásztóként működő, a Dunakeszi-alsó vasúti megállóval egyvonalban található kavicsbányatótól nyugati irányban a bányatavat kísérő gát túloldalán található. A gát oldalában rejtőzködő élőhely kiterjedéséről a gátról letekintve alkothatunk fogalmat. A tavakat sűrű bokorfüzesek és fűz-nyár ligeterdők övezik.

 

 

Dunakeszi tőzegtavak

 

Ha leereszkedünk a gát tövébe, akkor a fűzfák között vezető egyik ösvényen közelíthetjük meg a vizet. A sötét színű tőzeges talajon nedvességhez kötődő, nagy termetű, lágyszárú növényzet jelenik meg, amit magaskórósnak nevezünk. Az itt kialakuló magaskórós jellegzetes növénye a borzas füzike (Epilobium hirsutum), amelynek bíborpiros virágai júliustól szeptemberig nyílnak. a növény különlegessége a mélyen alsó állású, megnyúlt magháza, amelynek csúcsán díszlenek a sziromlevelek. Nagyméretű gömbszerű kórója sokáig díszíti a vízpartot. Gyakori még a feltűnő virágú réti füzény (Lythrum salicaria) és a fészekvirágzatú sédkender (Eupatorium cannabinum) amelyek ártereken és mocsarakban mindenütt gyakoriak.

 

 

Réti füzény

 

 

Sédkender

 

 

Fekete nadálytő

 

 

Kanadai aranyvessző

 

A növényi tápanyagokban gazdag, nitrogén dús talaj nemcsak a nagy csalán (Urtica dioica) terjedésének teremt alkalmat, de agresszíven terjeszkedő magaskórós gyomok is lábra kapnak, mint az Észak-Amerikából behurcolt kanadai aranyvessző (Solidagó canadensis). A nedvesebb részeken a fekete nadálytő (Symphytum officinale), és a mocsári gólyahír (Caltha palustris) is megjelenik és sások alkotnak zsombékokat.

 

Fűzbarkák a tó mentén

 

A fűzfák közül a fehér fűz (Salix alba), a csigolyafűz (Salix purpurea), a mandulalevelű fűz (Salix triandra), de a "gömbös bokorcsoportú" fűzláp fogyatkozó faja, a hamvas fűz (Salix cinerea) is megél itt. A bokorfüzesek mellett a 20-30 méteres magasságot is elérő fehérfűz (Salix alba), fehér nyár (Populus alba) és fekete nyár (Populus nigra) alkot fűz-nyár ligeteket. A fűzfák közé elegyedik a kányabangita (Viburnum opulus), amely ősszel érleli vérvörös terméseit.
A vízparti növényzetet főleg a nád (Phragmites australis) és a bodnározó gyékény (Typha latifolia) alkotja, de egyes partrészeken tömeges a tőzegpáfrány (Lastrea thelipteris) is.

 

 

Mocsári gólyahír

 

 

Nád és gyékény

 

 

Bodnározó gyékény

 

 

Tözegpáfrány a parton

 

A mocsári szegélynövényzeten júniusban jelennek meg a színpompás sásbogarak (Donaciinae).

 

 

Sásbogarak

 

 

Sásbogarak párzása

 

A nádszegély gyakori növénye az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), amely indás szárával felkapaszkodik a fűzfákra is, így több más növényfajjal együtt jellegzetes fátyoltársulást alkot.
A sekély, 20-40cm-es vízben kialakuló hínárnövényzetet főleg csillárkamoszat (Chara sp.) gyepek alkotják. Ez a teleptestű zöldmoszat bonyolultabb testfelépítése miatt a magasabbrendű hínárnövényekhez hasonlít, ami a felületes szemlélőt könnyen megtévesztheti. Ezenkívül fonalas zöldmoszatok és a forrásmoha (Fontinalaceae) alkot a tóban jelentős növénytömeget.
A tó gerinctelen állatvilága elsősorban a vízinövényzethez kötődik. A csillárkát elkerülik az általa kiválasztott kémiai anyagok miatt, ezért gyűjtéskor a fonalas zöldmoszatot és a forrásmohát érdemes átvizsgálnunk. Ezek sűrűjében gyakori az 5-10mm-es közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata), amely héjfedőt visel a lábán, ezért a házába visszahúzódva képes elzárni a ház bejáratát. A tóban gyakori még az éles csiga (Planorbis planorbis), a nagy tányér csiga (Planorbarius corneus), a karcsú csiga (Stagnicola palustris) és a nagy mocsárcsiga (Limnaea stagnalis)

 

 

Csillárkamoszat

 

 

Közönséges vízicsiga

 

 

Élescsiga

 

 

Nagy tányércsiga

 

 

Karcsú csiga

 

 

Nagy mocsárcsiga

 

Kiölthető szúróormányával támadja meg a puhatestűeket a csigapióca (Glossiphonia complanata). A piócára jellemző az ivadékgondozás, petecsomóit, és egy ideig a kikelt kis piócákat is hasoldalán magával cipeli, és megvédi.

 

 

Csigapióca

 

 

Csigapióca táplálkozása

 

 

Az ivadékgondozó csigapióca

 

A tó nyílt vízben lebegő kisrákjai (vízibolhák-Daphnia sp., kandicsrákok-Copepoda) mellett a növényzetben gyakoriak a bolharákok (Gammarus sp.) és a közönséges víziászkák (Asellus aquaticus).

 

 

Vízibolha és tartóspetéi

 

 

Kandicsrák és lárvája

 

 

Víziászka

 

 

Bolharák

 

A rovarlárvák közül a kétszárnyú lárvák élnek nagyobb egyedszámban a növényzetben. Közülük leggyakoribbak az eutrófizálódó partszegélyeken a nagy szervesanyagtartalmú víz indikátor (jelző) szervezetei, mint például a herelégy (Eristalis nemorum, Eristalis tenax) lárvák, a redősszúnyog (Ptychoptera sp.), az árvaszúnyog (Chironomida sp.) és a katonalégy (Stratiomyidae) lárvák.

 

 

Herelégy lárvák a vízfelszínen

 

 

Herelégy lárva

 

 

Herelégy báb

 

 

Herelégy

 

 

Redősszúnyog lárvák. A légzőcsövükben két tracheaszál fut.

 

 

Redősszúnyog lárva testvége

 

 

Árvaszúnyog lárvák

 

 

Árvaszúnyog petecsomó

 

 

Katonalégy lárva

 

A fonalas zöldmoszatban gyakoriak a kistermetű csibor (Hydrophilidae sp.) és csíkbogár (Dytiscidae sp.) fajok, de a tóban a sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis) és az óriás csibor (Hidrous piceus) is.

 

 

Csibor az aljzaton és légvétel közben

 

 

Óriáscsibor és petetutaja

 

 

Óriáscsibor lárva gömbkagylóval táplálkozik

 

 

Óriáscsibor lárva gömbkagylóval táplálkozik

 

 

Csikbogár

 

 

Sárgaszegélyű csíkbogár

 

 

Sárgaszegélyű csíkbogár ebihalat zsákmányol

 

 

Sárgaszegélyű csíkbogár ebihalat zsákmányol

 

 

Sárgaszegélyű csíkbogár lárva rágói

 

 

Sárgaszegélyű csíkbogár lárva ebihalra támad

 

A szitakötő lárvák (közönséges szitakötő-Sympetrum vulgatum és laposhasú acsa-Libellula depressa) az aljzat közelében vadásznak iszaplakó férgekre és árvaszúnyog lárvákra.

 

 

Fonálféreg

 

 

Kevéssertéjű gyűrűsféreg

 

 

Laposhasú acsa lárvái

 

Alföldi szitakötő

 

 

Párzó vízi pásztorok és bolharákkal táplálkozó lárvájuk

 

A vízfelszín közelében gyakoriak a légkörből lélegző csípőszúnyog (Culex sp.) lárvák és a hanyattúszó poloska (Notonecta sp.).

 

 

Csípőszúnyog lárvák és bábok

 

Hanyattúszó poloska

 

A vízfelszínen mindenfelé gyakoriak a molnárkák (Gerris sp.) és a partközeli részeken a parti poloskák (Saldidae sp.) és az 1mm-es vízi ugróvillások (Podura aquatica) tömegei.

 

 

Molnárka

 

 

Vizfelszínen élő Microvelia poloskák

 

 

Ugróvillások a vízfelszínen

 

 

Közönséges hidrák

 

A vízbehullott fűzleveleken élnek a kisrákokra vadászó közönséges(Hydra vulgaris), és zöldhidrák (Chlorohydra viridissima).

 

 

Bolharákot és vízibolhát zsákmányoló közönséges hidra

 

 

Bimbózó közönséges hidra

 

 

Zöld hidra

 

A tó védett gerinctelen állata az orvosi pióca (Hirodo medicinalis). Az orvosi pióca a zsákmány közelségét a víz mozgásából vagy a talaj rezgéséből érzékeli és kígyózó úszással indul el felé. Nemcsak meleg vérű állatokon, hanem békákon is élősködhet, de ivarérettsége előtt mindenképpen kell emlős vagy madár vért szívnia. Az orvosi pióca színe igen változatos, néha díszes mintázatú. A sárgászöld hasoldal, fekete foltokkal tarkított. A hasoldal szélein fekete sáv van, amely a háti rész sárga szegélyével érintkezik. A zöldesbarna hátoldalon rozsdabarna sávok futnak, melyeket fekete foltok szakítanak meg. Ez eredményezi az állat márványozott mintázatát.

 

 

Orvosi pióca

 

 

Orvosi pióca

 

Az orvosi pióca az állkapcsos nadályok (Gnathobdellidea) rendjébe tartozik. A névadó álkapcsok, három, a szájüregben található félhold alakú fogazott képződmények, amelyekkel a pióca 1-2 mm mély Y-alakú sebet fűrészel a zsákmány bőrébe. Innen szívja fel izmos garatja segítségével a vért, miközben véralvadás gátló anyagot, hirudint juttat a sebbe, mely így a szívás után is még sokáig vérzik. A vér a pióca gyomorbél ágaiban raktározódik.

 

Az orvosi pióca állkapcsai és gyomorbélágai

 

A tó vizébe az évek során sok korhadó ág és fatörzs került, amelyek a megtelepedéshez kiváló aljzatot biztosítanak az édesvízi szivacsok (Demospongia) és a mohaállatok (Bryozoa) számára. Ezek a helyhezkötött élőlények az ágak vízbemerülő részén alkotnak sárgás, barnás telepeket. Jelenlétük a láp tiszta vízének egyértelmű indikátora. A telepes testű állatok ősszel elpusztulnak és csak speciális szerveik élik túl a telet, amelyekből tavasszal újraképződnek. A szivacsok esetében ilyenek a fatörzseket borító 1mm-es narancssárga gyöngysarjak és a mohaállatok vízfelszínen úszó fekete tartóspetéi, mely utóbbiak csak tavasszal emelkednek fel a pusztuló telepből, hogy szétsodródva a vízen, hozzájáruljanak a faj elterjedéséhez.

 

 

Zöld hidra tapogatói

 

 

Tavi szivacs gyöngysarjai

 

 

Tavi szivacs váztűi

 

 

Elágazó mohaállat telep

 

 

A mohaállat tapogatókoszorúja

 

 

Csillóborítás a tapogatókon

 

 

Mohaállat tartóspetéi

 

 

Pettyes gőtelárva

 

A gazdag gerinctelen állatvilág mellett a terület gerinces állatokban is gazdag. A tóban főleg naphalak (Eupomotis aureus) és keszegfélék élnek, de a védett kétéltűeket is több faj képviseli. A farkos kétéltűek közül a pettyes gőte (Triturus vulgaris), míg a békák közül a kecskebéka (Rana esculenta) él a tóban. Tavasszal a tóba petéznek a környéken élő barna- (Bufo bufo), és zöldvarangyok (Bufo viridis) is.

 

 

Kecskebéka

 

 

Párzó barna varangyok

 

 

Vízisikló

 

 

Horgásztó